SfE szakértői rovat: fenntartható tőzegmentes virágföld-keverékek a mikulásvirághoz

A Stars for Europe (SfE) új szakmai rovatot indít az európai termelők számára. A kezdeményezés célja a fenntartható kertészet ösztönzése olyan, harmadik fél közreműködői által írt cikkek megjelentetésével, akik első kézből szerzett tapasztalatokat tudnak megosztani a szakterületükről. A közreműködők Európa legkülönbözőbb pontjairól fognak bejelentkezni, és noha egyes témák részleteikben országonként és éghajlatonként eltérőek lesznek, a cikksorozat a nemzetközi eszmecserét hivatott elősegíteni. Amennyiben tehát egy cikk elolvasása után Ön is szeretné megosztani gondolatait Európa egy másik részéből, kérjük, írjon nekünk egy emailt, mi pedig hozzáadjuk a nemzetközi diskurzushoz. Hasonlóképp, ha szeretne egy teljes cikket írni szakértőként, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot.

• Téma: Peat & substrates
• Ország: UK
• Dátum: September 2024

Az 1930-as években a legtöbb faiskola saját keverékeket használt a cserepes növények számára készült virágföldekhez. A keverékek minősége rendkívül egyenetlen volt, ezért változó módon növekedtek a növények is. Az Egyesült Királyságban két tudóst, akik a későbbi John Innes Institute-ban dolgoztak, arra kértek, hogy állítsanak elő egy olyan egységes virágföld-keveréket ültetéshez, amely a nemesítési programból származó valamennyi utód számára lehetővé teszi, hogy legalább növekedhessen és megmutathassa rá jellemző tulajdonságait. Így született meg az azóta elhíresült “John Innes virágföld-keverékek”, amelyek sterilizált agyagos föld, tőzeg, homok és megfelelő mennyiségű alaptrágya keverékén alapultak.

A virágföldek terén a következő nagy változás az 50-es, 60-as években következett be a tőzegkeverékek bevezetésével – ez sok szempontból változtatott az öntözési szokásokon, a keverékekhez hozzáadott műtrágyák jellegén, valamint a későbbi tápoldatozáson, arról nem beszélve, hogy az elemzési eredmények értelmezése is új kihívásokkal járt. A keverékek sokkal kisebb sűrűségűek lettek, az újranedvesítés pedig gyakran nagyobb kihívást jelentett a talajt és homokot tartalmazó keverékekhez képest. Többféle keverék is született, a csak tőzegestől a tőzeget homokkal és/vagy kaviccsal vegyítő talajjavítón át (UC Davis rendszerű keverékek) egészen a Penn State egyetemen kifejlesztett radikális módszerig, amelyben perlit hozzáadásával csökkentették a tőzeg mennyiségét a cserepes növényeknek szánt virágföldben. A hatvanas évekbeli keverékeken alapuló variációk egészen a 2000-es évekig dominálták a cserepes növények virágföldjeinek választékát.

Az Egyesült Királyságban a kilencvenes évektől kezdve mind a környezetvédelmi civil szervezetek, mind a kormányhivatalok egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a kertészetekre, hogy kezdetben csökkentsék, majd idővel teljesen szüntessék meg a tőzeg használatát. Más európai országokban – például Németországban és Hollandiában – is elindultak hasonló kezdeményezések. Egyes országok pedig, mint például Svájc, határozottan állítják, hogy “tőzegmentesek”. Valójában Európa-szerte komoly lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a kertészetekben ne támaszkodjanak annyira a tőzeghasználatra. A 2000-es évek eleje óta egyes ágazatok elkezdték elhagyni a tőzeg alapú virágföldeket, a bogyósgyümölcs-termelők például elsősorban kókuszrost alapú virágfölddel megtöltött zsákokat és vályúkat kezdtek használni a gyümölcstermesztésre, nagy sikerrel. A paradicsommal, paprikával és uborkával már évekkel ezelőtt áttértek félhidroponikus rendszerre. A tőzegmentességre való áttérésben azonban még mindig lemaradásban van néhány terület: a dísznövényeké, illetve egyes moduláris virágágyásokban nevelt növények, mint amilyenek az átültetett zöldségek. A gombatermesztésben a tőzeg továbbra is széles körben használatos a komposzt “burkolórétegeként”, hogy a gombáknak termőterületet biztosítson.

Jelenleg az alábbi alapanyagokkal helyettesíthető a tőzeg virágföldben:

• friss vagy komposztált fakéreg
• kókuszrost, amit a kókuszdió külső héjából hántolnak
• komposztált zöld hulladék, elsősorban fás vagy zöld hulladékok válogatott gyűjteménye, jelenleg nincs megfelelően szabályozva az Egyesült Királyságban
• farost, szinte kizárólag fenyőfajták hulladéka, változó mértékben feldolgozva, a kalapácsos őrléstől a gőzzel és nyomással extrudáltig
• más anyagok, például a speciális anaerob eljárásokból (AD) származó, elválasztott szilárd anyagok és különböző pirolízis folyamatokból kinyert bioszén alkalmazása néhány ritka keverékben; az alapanyagok mennyisége és ára gyakran megakadályozza a szélesebb körű felhasználást.

Az egyre több új anyag bevezetésével további kérdések merülnek fel, amiket tisztázni kell a minőségi növénytermesztéshez. Az egyértelmű területek, amiket figyelembe kell venni, a vízfelvétel- és megtartás és a nitrogén immobilizáció a mikrobális populációk által, amiket ezek az anyagok hoznak a mixbe, valamint a hozzáadott tápanyagok használatának gyakorisága, ami biztosítja a minőségi teljesítményt.

A termesztőközegek beszállítói és a termesztők számára a kihívások nem csupán egyetlen összetevő egyszerű cseréjéről szólnak a keverékekben, hanem gyakran potenciálisan elég bonyolult keverékek alkalmazásáról, amelyek számos problémát vethetnek fel. Az első szempont az, hogy nem feltételezhető, hogy a növény ugyanúgy jól fog növekedni, ha ugyanazt az öntözési és tápanyagellátási rendszert alkalmazzuk, mint korábban vagy jelenleg a tőzeg dominálta keverékek esetében, amelyeket a palántázáskor használtak.

• Az új keverékeket külön kell kezelni az öntözés mértéke és rendszeressége fényében.
• A műtrágya kiválasztását mind az alapműtrágyák, mind a növény kiegészítő tápanyagellátása esetében módosítani kell. Problémák merülhetnek fel az új keverékek esetében, különösen a nagyon magas kálium-, valamint esetenként a klorid- és szulfáttartalommal kapcsolatban. Ezenkívül a normális kalcium és magnézium ellátása, amely korábban a tőzeg természetes savasságának módosítására használt mészkőből származott, már nem lesz jelen az új keverékekben, ezért alternatív forrásokra van szükség ezen elemek pótlásához. Számos műtrágya cég felismerte ezt, és dolgoznak új, speciálisan a tőzegmentes keverékekhez kifejlesztett összetett alapműtrágyákon.
• Feltételeznünk kell, hogy az új, keverékekben használt szerves összetevők megkötik a nitrogént, hogy kielégítsék az ezekkel együtt érkező mikrobiális populációk igényeit. Ez gyakran rosszabb lehet, ha további anyagokat kevernek hozzá, mivel ez mikrobiális szempontból nem egyszerűen 1+1=2. Ezért szükséges kiegészítő nitrogént biztosítani vízben oldódó tápanyagok formájában az ültetés kezdetétől egészen addig, amíg a megfelelőnövényi minőséget el nem érik. Ezt általában vízben oldódó tápanyagokkal érik el az üvegházi növények esetében, de használhatnak CRF (kontrollált felszabadulású) műtrágyákat is, és nemrégiben érdeklődés mutatkozott az organikus kiegészítő műtrágyák használata iránt.

Végeredményben mindannyian egy tanulási folyamat részesei vagyunk a tőzegmentes keverékek használatát illetően. A téma legjobb megközelítése az, ha egy vagy két alapvető összetevőből álló keverékeket használunk, és megtanuljuk, hogy ezekben miként lehet növényeket nevelni, de úgy, hogy az új keverékeket külön kezeljük a már hosszú ideje használt, tőzeg alapú keverékektől. A locsolás és a műtrágyahasználat mértéke módosításokat igényel, és a legfontosabb növénynevelő közeg mintákat elemezni kell. Az Egyesült Királyságban 1998 óta működtetünk egy Mikulásvirág Figyelő Programot („Poinsettia Monitoring Scheme”) a termelők számára, amely rendszeres analízist végez az új növénynevelő közegek megérkezésétől kezdve a végső növények értékesítéséig. A program általában a víz analízisével kezdődik, hogy különös figyelmet fordítva az alkalinitás (bikarbonát tartalom) meghatározására.

Érdekes módon, míg a múltban a fúrt kutak és a közüzemi vízellátás problémát jelentett a tőzeg alapú keverékek esetében, a tőzegmentes keverékeknél ezek a vízellátások rendkívül hasznosak lehetnek a kalcium és magnézium ellátás szempontjából. Azonban, ha tiszta esővizet használnak öntözéshez, akkor kihívást jelent a kalcium és magnézium folyamatos biztosítása a növények számára. Ez részben kielégíthető kalcium-nitráttal történő tápanyagellátással, de figyelembe kell venni speciális vízben oldódó műtrágyák alkalmazását is, amelyek további kalciumot és magnéziumot tartalmaznak. A monitorozó program a növények levélmintáit is elemzi 2-3 hetente, a növényekről lecsípett minták alapján, hogy biztosak lehessenek benne, hogy a növények megkapták a szükséges tápanyagok teljes spektrumát – különös figyelmet fordítva a levél foszfát szintjére augusztus végén és szeptember elején, amikor a virágrügyek fejlődése megkezdődik. Az ilyen tervezett elemzési program használata létfontosságú, ahogy átállunk a tőzeg alapú keverékekről a tőzegmentes keverékekre.

Szeretnél hozzászólni a cikkhez, vagy megosztani saját tapasztalataidat és meglátásaidat egy másik országból? Lépj kapcsolatba velünk, és hozzáadjuk észrevételeidet az anyaghoz.

Németország kormánya önkéntes alapon tűzött ki célokat annak érdekében, hogy 2030-ig minimalizálja a tőzeg előfordulását a kertészeti nagykereskedelemben. A német agrárkamarák „Finito” programja ingyenes támogatást nyújt a tőzeg csökkentéséhez vezető úton. A virágföldekben tőzegmentes összetevőként felhasználható anyagok közül a komposztált zöldhulladékot Németországban az RAL-szabványok szerint ellenőrzik.

Disclaimer: Az SfE Európa-szerte elismert szakértőkkel működik együtt, köztük neves termesztőkkel, szakmai szövetségek elnökségi tagjaival, a szakmai média képviselőivel és számos kertészeti terület díjnyertes szakembereivel. Az említett nézetek, vélemények azonban kizárólag a szerző(k), és nem feltétel az SfE vagy tagjainak véleményét tükrözik.